Bármit,csak el kell felejtenem őt..nehéz...,de meg kell tennem.Nem ragadhatok le nála...hisz jön más ember is nem? Szerettem?Igen.Egyszerű és gyors válasz ez,ő volt az egyetlen aki megértett,nem ítélt el.Szar,hogy mind ezt csak én tudom. A könyvet amit "rólunk"írtam örökké őrizni fogom,és mindenkorra a szívemben zártam őt. Emlékezni fogok a vicces órákra,amiket együtt töltöttünk,mikor elterelte a figyelmem a rosszról..Örökre az őrangyalom lesz.Jövőre új helyre kerülök,ő pedig itt marad,nem követ. Nem vár meg...szerettem,szeretem,szeretni fogom...valami megmozdult bennem. Ezt a reakciót el kelett indítani,de leállítani már nem lehet...soha.Végleg a szívembe ragadt a gyengéd érintés a hátamon. Bíztató szava. Nem lesz könnyű elfeledni, szavait,tanításait. Ő a mindenem...az arcát felidézve olykor szavát is hajtom álomra a szemem. Kell,muszály!Nélküle levegőt sem kapok!Szükségem van rá. De,itt fogom hagyni,nem jöhet velem...Nem foghatja a kezem. Hiányzik...fáj,sóvárgok...ám majd jön valaki aki ugyan ezt teszi velem,ismét. Átver? Hiteget? Foggalmam sincs,nem érdekel! Létszükséglet...innom kell a látványát,érezenem kell keze simítását. Éreznem kell lényét...mert..már egy szív és lélek vagyunk..egy reménytelen helyzetben...